Margit Kalapszalon

Forrás: http://www.tar.hu/kalapmuzeum/kalap.htm

 

"Fejviselet - kalap - sipka

A fejviselet valamilyen formában minden kultúrában megtalálható. A fejfedőknek kettős funkciójuk van, védik a fejet és díszítenek. Minthogy az időjárás befolyásától óvják a viselőjüket (védenek a hidegtől, a naptól, a széltől), évszakonként, a földrajzi szélességtől és általában a földrajzi helyzettől függően is változik formájuk. Ezért a hidegebb vagy forró vagy más szempontból szélsőséges időjárású területeken a használják leggyakrabban. Az etimológia is sokszor elárulja ezt a rendeltetésüket, például a sombrero a „sombra” („árnyék”) szóval függ össze. Bár a fejet részben vagy egészben beborító kalapok, sapkák és fejkendők viselésének tagadhatatlan a gyakorlati szerepe, díszítő, vallási, mágikus és szimbolikus funkciójuk gyakran ugyanennyire fontos. Számos esetben - elsősorban melegebb éghajlaton - a fejfedők a fej díszítéseként jelennek meg, például tollakkal, szalagokkal, bőrdarabokkal. Számos vallás előírja a férfiak és/vagy nők számára a fej befedését. A kalap nagysága, színe, minősége igen gyakran a viselője társadalmi helyzetéről, rangjáról vagy foglalkozásáról is tanúskodik (mint például a közel-keleti turbán vagy a kínai kalapok).

A kalapok alapanyaga és készítési technikája rendkívül sokféle lehet. Gyakorlatilag a legtöbb jól megmunkálható, tartós és nem nehéz szerves anyag alkalmas erre a célra, és valamilyen formában fel is használják ezeket (bambusz, fa, rost, kéreg, bőr, szőr, pikkely, szalma stb. és ezek bármilyen feldolgozott változata).

(Magyar szoba)

 

Kalap, sipka a magyar népviseletben

A kalap a magyar népviseletben elsősorban nemezből készült, csaknem kizárólagosan férfi fejfedő. A kalaposmesterek több változatát készítették a tetőforma és a karima méretének, formájának különféle alakításával. Bár a kalap az európai polgárságot követve már a 18. században megjelent a mezővárosaink lakosságának öltözetében, a parasztság körében a süveg rovására csak a 19. század elején terjedt el. Ismertebb kalapféleségek:

Széles karimájú kalap, nagy kerekkalap: nemezből készült, általában alacsony tetejű, széles elálló karimájú férfi fejfedő. A kalap sokszor 6 -10 ujjnyival is túlnyúlt a vállon. Méreteit egy 1813-as helytartótanácsi rendelet szabályozta, amely szerint a karima nem lehetett szélesebb 8 hüvelyknél. A 18. századi debreceni cíviskalap, a diákkalap hirtelen terjedt el a 19. század elején országszerte. A széles karimájú kalapot legtovább a pásztorok őrizték meg, mivel zsírozva és apró fonású lószőrszalaggal felszerelve jól állja az esőt. A csikóskalapot az áll alatt megköthető madzaggal vagy csatolható szíjjal, az álladzóval szorították a fejhez.

Pörgekalap, csárdás kalap: a fejtetőhöz simuló keskeny karimájú, alacsony tetejű, általában fekete nemezkalap.

Bakonyi kanászkalap, Sobrikalap: cilinder formájú magas, szélesedő lapos tetejű, felhajló széles karimájú nemezkalap.

Kossuth-kalap: gömbölyű tetejű, széles szalagú, körül felhajtott karimájú fekete nemezkalap. Feje hosszúkás, nemegyszer enyhén beütve. Gyakran strucctollat is tettek rá.

Iparoskalap: magas, hosszában beütött tetejű fejfedő.

 

Báránybőr sipka

Göndör gyapjas báránybőrből készült fejfedő. A Felvidéken és az Alföldön kucsma, Erdélyben csukja, csalma, Vas megyében berbec néven ismerik. A beütés, behajtás vagy a csúcs összenyomása jellegzetes helyi vonást ad az egyébként hasonló formának. A báránybőr sipka újabb formáját felhajtható prém pereme jellemzi. Ezt Erdélyben alacsonyabb kúpos tetővel, az Alföldön magas tetővel, keskeny peremmel Árpád-sapka néven használták. Több-kevesebb formai változtatással a mai falusi férfilakosság is viseli.

 

Suba

Elsősorban az Alföldre jellemző, de szórványosan a keleti csoportoknál, jómódú családfők viseleteként a palóc vidékeken és a Dunántúlon is megtalálható viselet.

 

Hortobágyi pásztorviselet

A magyar paraszti férfi viseletnek legtovább a pásztorok körében a II. világháborúig élt változata, amelyet legteljesebb formában a Hortobágy melléki pásztorok őriztek meg. A hortobágyi pásztorok nemezből készült, felhajtott szélű, csákósan vágott, magas tetejű süveget viseltek. A 19. sz. közepe után a süveget a másfél-két tenyérnyi széles karimájú, félgömb tetejű fekete nemezkalap váltotta fel. Télen pedig a fekete magyar bárány bőréből varrott sipka volt a fejfedő. A gulyások és a csikósok kalapja fekete lószőrből font, ujjnyi szélességű, díszes rézcsattal ellátott szalaggal volt díszítve. A szalag mellé balról daru- vagy túzoktollat is tűztek. A kalapot szeles időben csatos állszíjjal kötötték le.

 

Cifraszűr

A rátéttel, hímzéssel díszített szűr. A színes szegések a gallért, a szűr elejét, az ujjak betoldása alatti részt és a felhasítások körét díszítették. A szűr elöl nem ért össze, díszes, csatos szíjjal vagy díszített összeakasztóval fogták össze. A szűrgallér két alsó sarkának a csücskő nevű kis korong volt a dísze. A színes szegéssel, majd színes posztócsipkével, végül hímzéssel díszített szűröket először a Dunántúlon készítették, később az egész országban elterjedt. Különös, hogy a szűrszabók nem a szűrruhák általános divatjakor (a 17-18. században), hanem csak a 19. század második felében szerveződtek céhbe, amikor a szűrruhák száma már erősen fogyott, ám ezt a fogyást a cifraszűrök „kivirágzása” ellensúlyozta.

 

 

A világ kalapjai, érdekes kalapok

Barett

Bársonyból vagy más szövetből készült, változatos formájú, a fejnél szélesebb sapka. Az ókori görögök és rómaiak (biretum) is ismerték; a 15. sz.-ban vált divattá, előkelő férfiak és nők egyaránt viselték. Később megjelenésében különbözött aszerint, hogy melyik társadalmi csoport (tudósok, céhek tagjai, polgáremberek stb.) viselte. Megkülönböztetésül tollakkal, apró képecskékkel stb. díszítették; nyakba lógó zsinór segítségével a hát közepére leeresztették. A régi, hivatást jelző barettek nyomán alakult ki később a papok, egyetemi tanárok, bírák és ügyvédek hivatalos viselete. Gyapjúfilcből készült egybeszabott változata a baszksapka v. svájci sapka. Ma polgári viselet és katonai uniformis része is lehet.

(„Magyar Nagylexikon” 3 kt.)

 

Fez (a Közel-Keleten: tarbus)

Elsősorban a Közel-Keleten és a Balkánon használatos fejfedő. Leggyakrabban vörösre színezett gyapjúból filctechnikával készül. Formája csonka kúp, minden esetben karimátlan. Tetejéről fekete vagy kék bojt lóg le. Nevét a marokkói Fez városáról kapta, ahol a legnagyobb mennyiségben állították elő, illetve bizonyos vélekedések szerint itt készítették először.

Konstantinápoly meghódítása (1453) után a törökök elterjesztették Dél- és Délkelet-Európában is. A Balkánon a mohamedán vallásúak körében a fehér gyapjúból készült fez volt a legelterjedtebb. Velencén keresztül behatolt az itáliai férfi és női viseletbe is, először a szolgák fejviseleteként. A Közel-Keleten a régi di­vat szerint turbánt csavartak köré. A török hivatalnokok és katonák számára II. Mahmud szultán vezette be 1832-ben az addig használatos turbán helyett.

 

Turbán (perzsa: dulbend)

A Közel-Keleten általában a fez köré tekerték. Ezen a területen fehér színű turbánt csak mohamedánok viselhettek, a többi vallás hívei valamilyen sötétebb színűt hordhattak. Régen a turbán nagysága és színe a viselője rangját tükrözte.

Valamikor jóval nagyobb területen volt elterjedve, manapság már csak szórványosan található meg Észak-Afrikában, a Közel-Keleten. Újabban e térségben a turbánt egyre inkább felváltja a fez.

 

Tubetejka

Általában az orosz eredetű nevén (tjubetejka) ismert ez a kis méretű és legtöbbször négyzet alapú lapos gúla tetejű sapka (üzbég neve: "tusz–duppi", tadzsik: "toki", ujgur: "dopa", kazah: "kepes"). A közép–ázsiai mohamedán népeknél mindenütt elterjedt, leginkább az üzbégeknél, a tadzsikoknál, az ujguroknál, a karakalpakoknál és a kazahoknál. Szerepe nagyon hasonló a közel–keleti fezéhez. Több helyütt nők is hordják.

Többféle változata ismert, ezek leggazdagabban az üzbégeknél jelennek meg. Talán legismertebb típusa a négyzet alaprajzú, gúla alakú, amely kívül fekete selyemborítású, belül piros vászon bélésű. A sapka formáját a két réteg közé varrt karton biztosítja. A sapka gúla alakú részén általában fehér selyem fonallal hímzett, stilizált minta ("levél", "körte"), a szegélyen pedig félkör alakú díszítések vannak. Az egyszerűbb változatokon a selyemszálas minta helyett fehér festékkel rávitt díszítés található. Ezen a típuson kívül ismertek még a fehér vagy más világosabb alapra színes fonallal hímzett változatok, valamint a szintén színes horgolt, bordázott formák is.

 

Guambiano indián viselet

A kiállított darab a guambiano indiánok teljes alakos férfi viselete. A feltűnően kisméretű cilinder a gyarmatosítók „kultúrimportjának” köszönhető: az elszabott, és így az Óvilágban eladhatatlan fejfedőkből több hajónyi szállítmánnyal lepték meg az amerikai őslakosságot.

A guambiano indiánok a kolumbiai felföldön élnek, az Andok három vonulatának találkozásánál, 2000-3000 méteres tengerszint feletti magasságban. A saját nyelvét a mai napig elevenen beszélő népcsoport mintegy 7000 főt számlál. Nyelvük mellett máig megmaradt a hagyományos barna-kék viseletük is. A kék szín a világegyetemet szimbolizálja, míg a barna az anyaföldet. Az asszonyok viseletét a békét jelképező fehér gyöngysor is csinosítja, amit a társadalmi rangnak megfelelő számban kell a nyak köré hajtani.

Keddenként valamennyien összesereglenek a Popayán melletti kis település, Silvía piacterén, amely fontos társadalmi események színhelye. A főtéri templomban katolikus istentisztelet várja őket, míg a szemközt lévő kocsmában vadító „tüzes víz” ad nyomatékot a férfiak véleményének. A piacot természetesen a trópusi termények, az állatok és a kézműves termékek adás-vétele uralja.

 

Kipa

Tradicionális zsidó fejfedő. Részlet „A sulchan aruch kivonata” magyar fordításából, az öltözködés és járás szabályai fejezetből. „Tilos fedetlen fővel négy rőfnyit járni, (négy lépést tenni), vagy valamely szent szót kimondani. A fiukat már kisgyermek korukban kell rászoktatni fejök befedésére, hogy az istenfélelmet ezzel is beléjük oltsák. Rav Nachman bar Jicchakról olvassuk: azt mondták egyszer a kaldeusok (csillagjósok) az édesanyjának: Tolvaj lesz a fiadból. Erre az anyja nem engedte többé fedetlen fővel járni, és azt mondta neki mindig: Fedd be fiam, a fejedet, hogy istenfélelem lakozzék rajtad stb.” "

 

Forrás: http://www.tar.hu/kalapmuzeum/kalap.htm